Izgalommal vágtunk neki az útnak, ugyanis négyünk közül hármunknak ez volt az első repülőgépes utazása. Kora reggel indultunk Debrecenből, s röpke két óra után már landoltunk is a brüsszeli Charleroi reptéren. Innen transzferbusszal kb. egy órányi utazással megérkeztünk a szállásunkra, aztán egy gyors reggelit követően már el is kezdtük a város felfedezését.
Első utunk az Európai Parlamentbe vezetett. Az itt tett séta során betekintést nyerhettünk az intézmény működésébe és a képviselők mindennapjaiba. Nem csupán a grandiózus épület és a tudat, hogy Európa központjában vagyunk, volt különleges számunkra, hanem az a nyüzsgés is, amely ott fogadott bennünket azon a napon (június 24), amikor az Egyesült Királyság polgárai az Európai Uniótól való elszakadás mellett döntöttek.
A fél napot felölelő parlamenti sétát a közeli Parc du Cinquantenaire-ben, vagy másként Jubelparkban pihentük ki, ahol a tér végén található diadalív megtekintése után az autómúzeumot is meglátogattuk.
Második napon, elhagyva az Európa-negyednek nevezett részt, Brüsszel történelemi központját céloztuk meg. Átvágva a város legnagyobb parkján (Parc de Bruxelles), először a Királyi Palotát tekintettük meg. Innen elsétáltunk a Világörökség részét képező főtérre, a Grote Markt-ra, amely Európa egyik legrégebbi piactere, a város turisztikailag legfontosabb látványossága. A tér egyedi jellegét a barokk és gótikus stílusban épült céhházak adják, melyeknek homlokzatát a céhek tevékenységét kifejező motívumok díszítik. A céhházak mellett a főtér látképét a Brabanti hercegek palotája, a Helytörténeti múzeum és a Városháza épülete határozza meg. A főtértől pár méterre található a Pisilő kisfiú szobra, mely a maga 60 cm-es magassága ellenére a város egyik fő látványossága, mely turisták tömegeit vonzza. Mivel a szobor közelében - kis túlzással - egymást érik a waffel (gofri) árusok, nem hagyhattuk ki azt a kulináris élményt, amit ennek a tipikusan belga desszertnek a megkóstolása nyújtott. Utunkat a Szent Mihály és Szent Gudula székesegyház megtekintésével folytattuk, majd elsétáltunk a régi városfalhoz.
A kötelező brüsszeli látnivalókból kettő volt még hátra: az Igazságügyi Palota valamint az Atomium. Előbbi a világ leghatalmasabb bírósági épülete, a város egyik dombjára épült, arra a helyre, ahol évszázadokig a kivégzéseket hajtották végre, utóbbi a brüsszeli világkiállításra készült acélépítmény, amely többmilliárdszoros nagyításban jeleníti meg a vas tércentrált köbös kristályrácsát.
Harmadik nap a Brüsszeltől kb. 100 km-re található középkori kereskedővárosba Brugge-be vonatoztunk. A várost a csatornák, a szűk, macskaköves utcák és a több száz éves épületek olyanná teszik, mintha a mesék lapjai közül esett volna ki. Befizettünk egy sétacsónakázásra, ahol egy kb. fél órás utazás keretében megmutatták a város fontosabb nevezetességeit. Nyakunkat behúzva haladtunk az alacsony hidak alatt, hattyúk úszkáltak mellettünk és közben gyönyörködtünk a takaros utcákban, templomokban és a Világörökség listáján szereplő begina házakban.
A csónakból megismert látnivalókat aztán gyalogosan is felkerestük, elsétáltunk a piactérre, a vonzóbbnál vonzóbb csokiboltos utcán át a Burg térre, a Szent Vér bazilikához, ahol állítólag Krisztus véréből őriznek néhány cseppet, a Városháza épületéhez, aztán találomra tettünk néhány kisebb sétát a vonatindulásig. Visszatérve Brüsszelbe kipróbáltuk a híres belga sültkrumplit és megtapasztaltuk milyen érzés Belgiumban szurkolni a magyar foci válogatottnak, ha a belgák ellen játszanak. Programsorozatunk ezzel az epizóddal ért véget, másnap reggel indultuk a reptérre, s kora délután fáradtan, de élményekkel telve megérkeztünk Szatmárra.